„Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.”

                                     ( József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat)

 

Hogyan is merészelnék én nőként férfiak számára valamit írni…Hogyan? Hát csak úgy, hogy a sorsunk menthetetlenül összefonódik. Minden férfiúi sikerben és kudarcban benne van a nő is. És itt most nem a kedvelt szlogenre gondolok: minden sikeres férfi mögött áll…” Nem. Vagy nem a népi bölcsességre: a férfi a fő, az asszonya pedig a nyak, ami a főt forgatja…Tudjátok, lehetséges, hogy ez némelykor működik, lehetséges, hogy vannak férfiak, akiknél működik a séma.

De vigyázat, nem mindenkor! Őrült hiba lenne azt gondolni, hogy a nők a mai világunk újkori doyenjei. Ahol ezt gondolják, az a kapcsolat halálra van ítélve. És a benne élő férfi is.

A férfi Ady Endre szavaival észak-fok, titok, idegenség. Nehéz kiismerni, talán a lehetetlenséggel határos, hiszen benne van a rejtőzködés, valódi énjének elmaszkolása, mégpedig egy társadalmilag jól összekovácsolt maszk által.

Korán kezdődik ez már, hiszen a bátor fiú nem sír, a kamasz vagány, a fiatal férfi bizonyít, mint az atom, és az élete deljén levő férfi kemény, mint a kő, de közben egyik karján viszi asszonyát és a másikon saját gyermekeit… és jaj, ha nem így tesz, mert akkor jön a most oly kedvelt irányzat kérdezősködése: hol vannak a férfiak?… metroszexuális lett a világ, mi nők jajongjunk, hogy a férfiúi faj kiveszett!!!

 Egy fenét veszett ki…ott van az. Csak ne azt várja a rengeteg önmagában bizonytalan, fel nem nőtt, külső megerősítéseket gyűjtögető nő, hogy az önmegvalósításának fognak asszisztálni.

 Hölgyek és Urak! Nagy szeretettel kívánom, hogy mindenki találjon vissza saját szerepeihez, kapja meg mindenki az őt megillető helyet. Egymást kiismerni fene nagy munka. Sok energiát kell belefeccölni, a mélyére nézni. Amikor már azt hinném, tudom, hogy milyen a másik, újra és újra meglep valamivel…Sokan adják fel menet közben a dolgot, és nem hajlandóak újabb réteg lefejtegetésébe fogni, sajnálják a belefektetett energiát, inkább váltanak, és keresnek valami újat, a régit pedig kidobják, mint egy értéktelen szemetet. Nem olyan vagy, mint amilyennek képzeltelek…hibás vagy ezért, meg azért…legfőképpen azért, mert nem fogod beteljesíteni az álmaimat…

Ja? Az álmainkat nem más kötelessége beteljesíteni…az a mi feladatunk.